Itt is a prológus, remélem sokan vártátok és nem fogtok lemondani a történet olvasásáról, ha esetleg nem az a főszereplő fog megjelenni a sorok között akit vártatok. Minden esetre, én nagyon megszerettem ezt a történetet, de nem ígérem, hogy sűrűn jönnek a részek. Még nagyon az elején járok a történetnek, sőt jelenleg még csak ez van kész szóval még sok hátra van....de ha az ember szereti csinálni, csinálja! Utólag is bocsánat a sok "késésért" többször nem lesz ilyen, hogy csak üres szavakkal ígérgetek.
Puszillak benneteket, és ha tetszett írjatok komit vagy pipáljatok!
Nahát nem meglepő látni, egy lányt nyár elején csomagjaival a kezébe felszállni a repülőre. Igen ez vagyok én Laura Gómez González.
Hogy hova megyek? Hát Londonba. De felvetődhet a kérdés, mit keresek én Londonba?
Egy hónapja hirdettek meg a Chelsea FC hivatalos weboldalán egy versenyt. Egy tesztet kellett kitölteni majd egy játékot végigcsinálni és aki a legtöbb pontot érte el, az nyert egy jegyet a csapat utolsó tétmérkőzésére.
És hát igen, én lettem a szerencsés. Sokan mondták hogy eszeveszett nagy "kocka" vagyok de én nem tartom magam annak, az egy dolog, hogy mindig nálam van a gépem, de attól még nem minősíteném magam "kockának". És miért baj, ha valaki szenvedélyesen szeret valamit? Más a főzésért, a művészetért van annyira oda, én pedig a fociért. Méghozzá a Chelsea focijáért.
Ma pedig már július 20.-át írunk. A Premier League több csapatának már régen vége lett a szezonnak, de én most mégis egy rangadó miatt szállok fel a gépre. Méghozzá egy Chelsea - Liverpool meccs miatt.
De hogy őszinte legyek, nem csak a meccs miatt utazok ki az angliai esős városba. Új életet szeretnék kezdeni.
Kereken fél éve a kedvenc csapatomnál állás ajánlatot osztottak ki, persze csak privát üzenetekben. Én is kaptam egy üzenetet, az akkori főnökömtől, így én is jelentkezhettem. Válasz azóta se jött, de ha jól tudom még mindig üres az állás. Bár lehet hülyeség, de én még merek reménykedni. Hogy talán, majd valaki rátalál a blogomra és meglesi a képeimet, amik majd lenyűgözik őt.
Londonba keresztapám vár rám. Kiskorom óra rajongok érte. Mikor még Camas-ban élt, nem voltam annyira izgatott látványától. Viszont mikor elköltözött Londonba és csak pár hétre jött haza, le se tudtak állítani. Vele aludtam és vele keltem. Kislány korom óra csodáltam. Vele néztem meg az első foci meccset is, ami persze Chelsea meccs volt. Az egész családban csak mi ketten favorizáltunk az angol csapattal. Otthon mindenki az Atlético-nak szurkolt. Csak én és keresztapu lógtunk ki a sorból. Büszkén és boldogan álltam ki kedvenc csapatomért, amit keresztapukám mindig nagy mosollyal és kacagásokkal jutalmazott.
Megszállott voltam. Éltem és haltam a fociért. Ám ez nem is nagyon változott. Viszont most már 22 éves fejjel sokkal inkább nevezném rajongásnak.
Régen teli volt a szobám fala poszterekkel. Folyton a tv előtt ültem és néztem a meccseket. Viszont mikor kötelező Atlético meccsre kellett menni, tudtam együtt szurkolni családommal kedvenc csapatuknak.
-Öt perc múlva megkezdjük a leszállást - mondta be a pilóta.
Mire boldogan kezdtem elpakolni a fülesem és a laptopom. Már alig vártam, hogy megérkezzem. Kiszeretném élvezni az egész nyarat amit itt tölthetek, vagy még akár többet is.
Beszeretném utazni Angliát, de persze a lehető legtöbb időt szeretném tölteni Lorenzoval. A keresztapukámmal.
Épphogy csak betettem a lábam az aulába máris megpillantom Lorenzot. Egy szál papírra írt szöveggel várt amin az állt, hogy Chelala.
Régen mindig Lalának szokott hívni és ez megmaradt. A Lala vagy a Bogárkát használta előszeretettel, de engem ez egyáltalán nem izgatott. Neki megengedtem, még most is.
Mikor odaértem elé mosolyogva fogadtam ölelését és bújtam bele jobban. Nagyon rég láttam már.
-Annyira hiányoztál Lala -mondta mosolyogva majd nyomott három puszit a fejem búbjára. Csak kuncogtam, majd erősebben megöleltem mire felnyögött.
-Bocsi -nevettem majd elengedtem és a bőröndjeimmel együtt elhagytuk a repteret.
Már előre izgulok, kíváncsi vagyok mi vár rám itt. Milyen lesz a meccs, milyen lesz Enzoval lakni és, hogy kivel találkozok még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése